Bemutatkozás

 

Kedves Látogató!

„Isten, isten, vagy ISTEN?”

De vajon mit akarunk mi Istennel a 21. században…, amikor saját szemünkkel láthatjuk, Isten nem több mint öt betű. Minden más csak képzelet szülte illúzió, ember teremtette sár és szalma vakolat egy a félelmeinkből felépített, fenséges szellem körül. – mondja a „felvilágosult” homo sapiens.

Csakhogy, a részletekben az ésszerűség, a törvényszerűség útját követő tudomány, hogyan tagadhatja az egész, a Mindenség ésszerűségét, tervszerűségét?  

Egyszóval, Isten léte egy olyan általános emberi megtapasztalás, aminek megkérdőjelezése egyszerűen értelmetlen.

Más kérdés az anyagi elkülönülés mintájára kialakított istenképek, vallások, istenek léte, pontosabban az ember képére faragott, vérszomjas „atyaistenek”* hitelessége.

*csak gondoljunk bele mennyi vért ontottak már ki, s mennyi vért ontanak ki még napjainkban is a különböző érdekeket szolgáló „igazistenek” nevében

Pedig, ha megfelelő nyitottsággal kutatjuk a vallási tanok gyökereit, rá kell döbbennünk, mind egy irányba, egy bizonyos forrás irányába mutat…, onnan merít.

„Kezdetben volt az Ige…”, mondja még a tudomány is a maga skizofrén ősrobbanás* elméletével.

*”kezdetben volt, ami nem volt”

A hierarchikus felépítésű egyházak bűne – a világi érdekek képviseletén kívül -, hogy eltorlaszolták a szem-élyt és a Forrást összekötő „információs csatorna” áramlását, megszüntették az Istennel való közvetlen kapcsolattartás képességét.

Avagy mindent megtesznek az ember, az emberiség gyermeksorban tartásáért.

Nos, ennek a valamikori őstudásnak kódjai bele foglaltatnak a nyelvünkbe, írásunkba, mondáinkba, népmeséinkbe.

Minek okán a Forrás egyenlő a gyökeret, törzset, koronát, édes gyümölcsöket, az egész Világ-, vagy Életfát magában ringató, teremtő Maggal.  – mármint, ha jó földbe hullván, égi fénnyel locsolván meghasad. 

A fentiek igazolásaként talán elég csak a „szállj magadba”, mondásunkat említeni, ami nem más értelemmel bír, minthogy hallgass a magodra, a lelkedre, vedd fel a kapcsolatot a belső isteni lényeddel, önvalóddal, ten-magaddal. Lépj ki az anyagba süllyedt mindennapok gondjaiból, s emelkedj fel egy másik, mag-asztosabb nézőpontba, tudatállapotba.

De nem szaporítanám tovább a szót, vélhetően ennyi is elegendő a vájtfülűek figyelemének felkeltésére, és az egyhitűek (együgyűek), a mindent, a mindenmást tagadók felbosszantására is…

 

 

 

Zárszó helyett:

Az én istenem olyan Isten…

 

Néki mindenki barátja,

Nem küld senkit sem máglyára.

Nem haragszik, nem verekszik,

Folyvást épít, sose fekszik.

 

Szereti a szép lányokat,

Tíz ujjára száz is akad.

És, ha jól laksz vacsorára,

Vörös bort kér majd utána.

 

Az én Istenem olyan Isten,

A világon párja nincsen.

Mosolyára nyílott magom

Gyümölcsöt hoz egy szép napon.

 

Baráti szeretettel: Torkán