Kedves Barátom!
Mindegy, kinek a fia, vagy lánya vagy, mindegy, hová születtél és mit értél el ebben a világban, hidd el, ismejük egymást.
Hiszen, létezik egy az anyagi elkülönültségbe ragadt tudatunk által nem érzékelt "szentség", valamiféle felsőbbrendű, magasztosabb entitás, ami közös bennünk.
Pontosabban, EGY..., egység.
Hívhatod ezt léleknek, aranymagnak, a mindenség középpontjának, -forrásának, netalán Istennek*, a lényeg az, ezen "valaki" sugárzása, energiája járja át a létezőket, és tükröződik vissza az őseink révén determinált porhüvelyünkből.
*Én "LÉL"-nek nevezem.
Olyan dologról beszélünk, minek megismerése egyszerűen lehetetlen - mondják sokan.
Nos, ha teljes mértékben megismerni nem is lehetséges, de érzékelni, egyre jobban és jobban érzékelni igen.
(S ki tudja, mi lehet a vége ennek a folyamatnak?)
Erre szeretnélek ösztönözni az írásaimmal, a verseimmel.
Mert ha az egyre több a nyíltszívű kereső képes jobbá válni -márpedig igen-, akkor képes, lassacskán jobbá tenni a világot is.
Zárszó helyett:
Az én istenem olyan Isten…
Néki mindenki barátja,
Nem küld senkit sem máglyára.
Nem haragszik, nem verekszik,
Folyvást épít, sose fekszik.
Szereti a szép lányokat,
Tíz ujjára száz is akad.
És, ha jól laksz vacsorára,
Vörös bort kér majd utána.
Az én Istenem olyan Isten,
A világon párja nincsen.
Mosolyára nyílott magom
Gyümölcsöt hoz egy szép napon.
Baráti szeretettel: Torkán