Bemutatkozás

 

Kedves Látogató!

„vallás, hit, Isten…”

 

Az ilyen témájú beszélgetések kezdeményezői gyakorta találkoznak bizonyos, „magasztos” felsőbbrendűségben fürdőző, netalán gúnyos fintorokba ránduló arckifejezésekkel.

 

Elvégre, nekik aztán ne dumáljon senki, amikor van egy kőbevésett, nagy tekintélyekkel alátámasztott hitük, hitrendszerük, vagy éppen ellenkezőleg, a mindennemű nem anyagi jellegű, spirituális dologra kiterjedő tagadásukat, szkepticizmusukat próbálják meg leplezni a „hiszem, amit látok”, vagy az „ebben a kérdésben senki sem tud bizonyítani semmit” kezdetű jelszavak hangoztatásával.

 

Ennek ellenére, vagy éppen ezért úgy gondolom, Isten léte nem hit kérdése, hanem egy olyan általános emberi tapasztalás, aminek megkérdőjelezése egyszerűen értelmetlen.

Kivételt képezhet ez alól, amennyiben az évezredek során kialakult, kialakított vallásokkal, az általuk képviselt istenképekkel van némi gondunk.

Tudniillik, ezen dogmák következtében veszítettük el az Istennel való közvetlen kapcsolattartás képességét…

 

Az „ahogyan én és te őbenne, azonképpen ő mibennünk” érzete által megtestesített egység megélésének hiánya a legnagyobb problémánk*, a legnagyobb rákfenéje az emberiségnek. Mivelhogy, ez a fajta, feledett egységtudat a valódi szabadságunkat, és az Emberré válásunk lehetőségét hordozza magában.

*csak gondoljunk bele mennyi vért ontottak már ki, s mennyi vért ontanak ki napjainkban is a különböző érdekeket szolgáló „igazistenek” nevében

 

Megismerésének egyik módszere az elérhető vallási tanok gyökereinek feltárása, azok összehasonlítása.

Amennyiben ezt az utat választjuk, előbb-utóbb rá kell döbbennünk arra, hogy valamikor a történelemelőtti időkben léteznie kellett egy alaptanításnak, egy „ősvallásnak”.

 

Tudniillik, minden „szentirat” lényegi következtetése azonos irányba, egy „szuperintelligencia”, egy teremtő forrás felé mutat.

Még a tudomány is erre utal – ha nem is tudatosan - a maga ősrobbanás elméletével. (Mármint, ha beszélhetünk a tudomány esetében tudatalattiról...)

 

Nos, ezt a mindent, mindenséget (netalán „mindenségeket”) teremtő Forrást joggal hívhatjuk a holisztikus világszemléletet is magába foglaló Magnak, avagy az újabb és újabb magokat ültető (sugárzó) „Szent Magnak”.

 

Innen ered a több mint 15 éve (általam) használatos MAGVALLÁS* kifejezés.

*sajnos, az ez irányú írásokat megjelenítő régi „magvallas.hu” honlap rejtélyes körülmények között eltűnt az Internetről

 

Illetve, kicsit többről van szó…

Valójában az eredendő ősvallás magvallásként történő meghatározását elsősorban a magyar nyelvnek és a székely-magyar rovásírásnak köszönhetem.

Talán elég csak a „szállj magadba”, mondásunkat említeni, ami nem más értelemmel bír, minthogy hallgass a magodra, a lelkedre…, helyesebben, „vedd fel a kapcsolatot a belső isteni lényeddel, önvalóddal, a tenmagoddal. Vagyis, lépj ki az anyagba süllyedt mindennapok gondjaiból, s emelkedj fel egy másik, mag-asztosabb nézőpontba, tudatállapotba.

 

Másfelől, nem véletlenül került bele a Bibliába több, magvetőről* szóló példabeszéd, és nem véletlenül nevezik a hinduk Aranymagnak, (Hiranjagarbhája) a „Bőség Forrását”**.

*ne higgyük, hogy csupán az isteni beszédként azonosított igéről lenne szó bennük…, illetve bizonyos értelemben igen, de ez már egy hosszabb történet

**A Hiranjagarbhája-t sokáig „aranytojásnak” fordították (?)

 

De nem szaporítanám tovább a szót, vélhetően ennyi is elegendő a vájtfülűek figyelemének felkeltésére, de az „egyhitűek”, a mindent, vagy mindenmást tagadók felbosszantására is…

 

Ha kedved van, tarts velem!

 

Zárszó helyett:

 

Az én istenem olyan Isten…

 

Néki mindenki barátja,

Nem küld senkit sem máglyára.

Nem haragszik, nem verekszik,

 Folyvást épít, sose fekszik.

 

Szereti a szép lányokat,

Tíz ujjára száz is akad.

 És, ha jól laksz vacsorára,

 Vörös bort kér majd utána.

 

Az én Istenem olyan Isten,

 A világon párja nincsen.

 Mosolyára nyílott magom

 Gyümölcsöt hoz egy szép napon.

 

Baráti szeretettel: Torkán