Auroville

Verseny, növekedés, harácsolás, hatalomakarás és mindezek következménye az anyagba süllyedés jellemzi korunkat, életünket.
Tudjuk, nem jó az irány, nem jó felé halad a világ, az emberiség, s véle mi magunk sem.
Valami módon ki kellene szállnunk ebből az őrült mókuskerékből, még mielőtt a maradék fény is ki nem alszik a mindent magának követelő „agyagtestünkben”.

Mondogatjuk, majd reggel csörög az óra, és indul a versenyfutás körbe-körbe, hogy le ne maradjunk…
Mindez, a világhálón barangolva talált fölöttébb érdekes képről, illetve a hozzá kapcsolódó írásokról jutott az eszembe.

Mondanom se kell, miért akadt meg rajta a szemem.
Természetesen a Mag és Sugárzása által létrehozott rendszer, mondjuk egy éppen születendő sejt, vagy galaxis képzete miatt.
Ám ezt a fotót nem mikrobiológusok, és nem is a NASA készítette valahol a világűr irdatlan mélységében, hanem egy makettről van szó, mégpedig az indiai Auroville település modelljéről.

De mi a csuda ez az Auroville?

Kicsit utána olvasva kiderült, hogy Auroville egy 1968-ban alapított város az indiai Puducherry mellett. Az alapítását kezdeményező, Mirra Alfassa szándéka szerint ennek a városnak példaként kell szolgálnia az emberiségnek az emberi természet jóságáról, a részvét, az egység, az együttműködés iránti alapvető elkötelezettségünkről, azaz a „jövővárosának” egyfajta - az anyagba süllyedésünk folyamán elfeledett -, „aranykori” eszményét, a mai kor emberének újdonságként ható ideális életformát illene megjelenítenie.

Lényeges momentumnak tűnik, hogy mindezt a létező, kirekesztésre törekvő vallások nélkül, csak az úgynevezett „Planetáris Tudatra” alapozván tartotta kivitelezhetőnek.
Azt hiszem, ennyi információ elegendő, hogy közelebbről is szemügyre vegyük a teljes nevén Auroville Universal City-t.

A legfeltűnőbb a település központjában elhelyezkedő „mag”, a helyiek által Matrimandirnak, „Anya Templomnak” nevezett műtárgy.

Egészen pontosan Aurovill mértani központja nem ez, hanem egy, már a kezdetekkor (és ki tudja mióta) a puszta közepén élő Bhanyan fa, ami nagy tiszteletben állt a helyiek részéről. 
Miáltal az alapító „Mother” (Mirra Alfassa) ehhez a Szent Fához mérten adta meg az épülő város koordinátáit, illetve mellé kezdték el építeni a Matrimandirt.

Nem gondolom, hogy az alapító tisztában volt a sudarán aranyalmát tartó magyar Életfa, Világfa hiedelmekkel, de azt mindenképpen megállapíthatjuk, hogy az alma ebben az esetben sem esett messze az ő fájától.

Szóval, Auroville lakói a Matrimandirba járnak meditálni, helyesebben a világi dolgoktól megtisztított elmével itt próbálnak ráhangolódni a „Planetáris Tudatra”.

De keljünk beljebb a szentély belsejébe.
Mintha egy egészen más világba kerültünk volna. Itt minden (a spirálos márványlépcső, a szőnyeg, a fal) fehér.
Tovább haladván jutunk el az úgynevezett meditációs terembe, melynek közepén egy kristályhoz hasonlatos gömb található.

Valójában lehetetlen eldönteni, hogy ebből az áttetsző gömbből jön-e a „mindenséget” átható varázslatos fény, vagy csupán visszatükrözi a fentről vékony sávban beáramló napsugarat.

Egyszerűen képtelen vagyok elvonatkoztatni a Matrimandir és a magvallás „tanainak” hasonlatosságától.
Ugyanis, amint a Szentmagot átjárja a „Ten”, a törvény, Isten egyenese, azonképpen hatol át a kupolából alászálló fényoszlop a gömbön. Miáltal a „mag”, a gömb sugarai kitöltik az ősanyagot, az An-t jelképező teret.
Az ilyenformán „megtermékenyülő” An* fokozatosan tömeggel és némi formával bíró entitássá, kettős természetű AnnA*-vá, azaz „kintről” is látható „héjjá” lesz (lásd, az aranykupolát).
Miáltal az információt hordozó szemeket, magokat ültető magsugárzás, az Íz nem áll meg a „héjnál”, avagy folyamatosan sugárzik az AnnA egy része immár sűrű tömegű és határozott formájú Anyaggá* lesz, ami kihasználja a rendelkezésére álló teret.
Ezt a „végső” stádiumot szemléltetik Auroville galaxisszerű „lakónegyedei”.
*Amennyiben a magvallás hármas létsíkját az anyag szempontjából vizsgáljuk, létezik a tömeg és forma nélküli, a magsugárzás fényét megjelenítő ősanyag, az An, a magsugárzás ültette szemek, magok hatására megtermékenyülő, immár kettős természetűvé váló, némi formával és tömeggel rendelkező AnnA, illetve a folyamatos sugárzás hatására „elöregedett”, AnnA-ág, agg-Anna, avagy a már sűrű tömeggel, határozott formákkal bíró anyagi világ.

Mindemellett ki kell térnünk a kupola szerkezetére is, ami nem máson alapul, mint az egyiptomi Abüdosz templomában, és a világ számos helyén megtalálható ősi „Élet Magja/Virága” mintázatára, az ebből kifejlődő tórusz-formára.

Miután a tudatos tervezés és a tudat alatti/feletti intuíciók sem írhatóak a véletlen számlájára, nagy valószínűséggel a Matrimandir megálmodói az Íz-ből, ha úgy tetszik, a „Planetáris Tudatból” merítettek instrukciókat.

Ám van még egy érdekessége Auroville-nek, ugyanis létezik még 12 különböző színű, kisebb terem is, ahol Auroville isteni igazságot kereső lakói ismerkednek a 12 minőséget megjelenítő színekkel, amiket egyszerűen szirmoknak hívnak. 
Nos, miután nincsenek pontos információk a 12 „minőséget” illetően, nem tudok másra gondolni, mint a Nap 12 „stációjára”, Jézus és 12 tanítványára, vagy mindezek alapjára a fényét, önmagát 12 „edénybe” töltő mag-us ősi emlékezetére.
12 szint, 12 színeváltozás, 12 szín, 12 szirom… - még szerencse, hogy ennyi játékosság van a magyar nyelvben.

Végezetül tekintsük át, milyen konkrét célok elérése érdekében alapították meg Auroville-t.
A történet egészen egy a 20. század elején tevékenykedő indiai spirituális tanítóhoz, Sri Aurobindohoz nyúlik vissza. Aurobindo világi szerepvállalásai végeztével kidolgozott egy az ember isteni énjét előtérbe helyező, ezáltal természetét is megváltoztató elméletet, melyet az általa „integrált jógának” nevezett módszerrel próbált a gyakorlatba ültetni.
Hozzá csatlakozott a későbbi városalapító, az egyiptomi és török gyökerekkel bíró, de Párizsban élő Mirra Alfassa, az „Anya”.
Aurobindo halála után Mirra folytatta az immár kettőjük által megalkotott spirituális rendszer gyakorlati megvalósítását.
A még az Aurobindoval közösen alapított „Sri Aurobindo Asramra”, és egy tucat Indiába zarándokolt hippire* támaszkodván, egy kopár területen létrehozta Auroville városát.
*Mirra programjának, a spontán létrejövő, egyéb kommunákhoz képest tagadhatatlan sikeressége az előre lefektetett, jól kidolgozott, de a személy felelősségére (így a szabadságra) épülő irányelvekben keresendő.

Megalapították azt a várost, ahol az emberek a korábbi vallási kötődéseiktől mentesen felfedezhetik és megőrizhetik „isteni énjüket”, mélyvalóságukat, és hierarchikus hatalmi struktúrák nélkül kialakíthatják az együttérzésük, és az egyéni felelősségvállalásuk által irányított, szervezett együttműködést.
Azt a helyet, ahol a földet édesanyaként tisztelik, és az elérhető ajándékait bölcsen, igazságosan megbecsülik, használják, ahol minden erejükkel a szépség és a harmónia megteremtésén munkálkodnak, gyógyulásuk, újjászületésük, szabadságuk és boldogságuk érdekében.

A tervek szerint a mai közel 3 ezer fős településnek körülbelül 50 ezer embernek otthont adó várossá kellene válnia.
Jelenleg az egymástól viszonylag nagy távolságokra lévő farmokon, tanyákon élő, dolgozó családok, közösségek szorgos munkájának köszönhetően önellátóak lettek, a sivatagból Édenkertet varázsoltak, és megvalósították a Matrimandirt körülvevő közösségi terek, épületek nagy részét.

Mit mondhatnánk minderre?
Firtathatnánk a „magyarul” kissé rossz érzeteket keltő kommuna hosszú távú életképességét, kérdezhetnénk; vajon egy auroviile-i lakó képes-e megőrizni identitását, az emberi léthez elengedhetetlen egyensúlyát, stb., stb….

De nem kérdezünk, az eredményeik magukért beszélnek.

Így hát, kívánjuk sok szerencsét ehhez a szimpatikus kezdeményezéshez.

A Mag ereje, a Mag Íze legyen veletek auroville-iek.

 

(2013)