Ej, mi a kő lehet az a Szent Grál?

 

(2011)

 

A napokban akadt a kezem ügyébe Bunyevácz Zsuzsa „Grál királyok országa?” című cikke. Melyben a következő megállapításokat teszi.
A Szent Grál egy égi, isteni eredetű „valami”, ami ismeretlen módon magában bírja az ősi titkokat, az isteni bölcsességeket.
Igaz, az eredeti forrásokban egy szűz által őrzött, égi származású kőről van szó, ám a későbbiekben – nyilván nem véletlenül -, kapcsolatba hozzák a vérrel, miáltal színre lép annak edénye, kelyhe is.
Ezek után a Szent Grál leginkább csodálatos kehelyként, vagy a benne lévő misztikus vérrel egységben került a köztudatba.

A katolikus egyház térnyerésével tovább bővült a megfeleltetések sora: volt már Lucifer koronájáról leeső drágakő, „égből materializálódott” Noé köve, Bölcsek Köve, az Utolsó Vacsora kelyhe, majd Szűz Mária által kehelyben felfogott Krisztus vére, vagy átvitt értelemben maga az isteni terhet hordozó Szent Szűz.
Az úgynevezett apokrif íratok hatásaként, pedig Mária Magdolna méheként tartották számon, azaz Mária Magdolna gyermeke, gyermekei révén továbböröklődő Jézusi vérvonallal azonosították.
De bizonyos kutatók még a Frigyládával, vagy annak tartalmával is összeköttetésbe hozták.
Területi, nemzeti sajátosságok:
Általában az ősi kelta mítoszokból eredeztetetik, de az ismert történet a keresztes, templomos lovagok korában keletkezett, majd a mitikus Arthur király legendáiban bukkan fel újra.
Bizonyos Dél-Franciaországi szájhagyományok szerint, Jézus halála után a Jeruzsálemből menekülő „rokonai” (József, Mária, Mária Magdolna?) a francia partoknál kötöttek ki, és ott is telepedtek le. Később a Jézus vérvonalát öröklő leszármazottak kapcsolatba kerültek, konkrétan beházasodtak a Meroving királyi dinasztiába.

Magyar vonatkozások:
Egyesek a Római Birodalomba, Britanniába telepített szarmatákat hozzák összefüggésbe Arthur királlyal, és tőlük származtatják a sárkány szimbólum uralkodói jelképét is.
„Ezek a harcosok a szkíta gyökerű pártus harcmodort követték, kitűnő íjászok voltak és sárkányfejes zászlókat használtak.”. – mondja róluk az írás.
Az ősi Sárkány Rendet a Bibliai Hámtól (Noé fia), Egyiptomon, és Nimródon keresztül eredeztetik egészen Luxemburgi Zsigmondig, Magyarország királyáig.

Nimródot pedig a magyar ősemlékezet – dacára a különböző, tudományoskodó ellenelméleteknek -, már a kezdetektől nemzeti ősapaként tartotta nyilván.
Mások Arthur és Attila mondák hasonlóságával érvelnek, de a legérdekesebb a frankoknak a szkítákkal rokon sicamberektől történő származtatása, vagy Nagy Lajos királyunk - az Anjouk révén -, Grál-ivadékként való szerepeltetése.

A későbbiekben más kutatók az ősi szakrális központunk, a Pilis hegység és a pálosok hagyományaiban, illetve a Magyarországon is meglévő Mária Magdolna, a „Fekete Madonna” kultuszában vélik megtalálni az igazi Grált, a magyar Grál nyomait.
Ilyen és hasonló érvelések után jut Bunyevácz Zsuzsa a végkövetkeztetéshez:
„Nos, bármilyen irányból is indulunk a Grál nyomába, mindig ugyanarra a következtetésre juthatunk: Árpád-házi királyainkon kívül más beavatott királyokat, akik Nimródtól származtatják magukat, nem találunk Európában ( illetve a Merovingok voltak azok, de a fentiek alapján elfogadhatjuk azt, hogy ők "rokoni" kapcsolatban álltak őseinkkel).”
Mit gondoljunk erről?
A magam nevében csak annyit javasolhatok, hogy - a szerző és a cikkben szereplő személyek kimagasló tudását elismerve, a megállapításaikat nem vitatva, de feltétlenül nem elfogadva - egyszerűen felejtsünk el mindent, majd gyermeki kíváncsisággal tekintsünk újra a rendelkezésünkre álló, ősi ismeretek összességére.
A különböző megfelelési kényszerek következményeként számos, kereszténnyé másított, nem egyszer hamisított mondánk, mesénk, imádságunk keletkezett, holott az ősi vallásunkból eredő (ez idáig) egyetlen, archaikus imádságunk egy a székely-magyar rovással írt, az úgynevezett karcagi karikáról származik, és a következőképpen hangzik. 
„Magas ég(i) kő! Magas kő!
Magas ég(i) kő! Magas kő!
Magas ég(i) kő! Magas kő!
Magas ég(i) kő teremtette világ!”
(Az igazságoz tartozik, hogy az utolsó sor „magvallásos” fordításban szerepel, a hivatásos rovásszakértők szerint a következőképpen van: „Magas ég(i) kő földjei!”)
Csakhogy miféle kőről beszélünk?

Feltételezzük, hogy éppen ez a „magas égi kő” a grál-mondák alapja.
De akkor, vajon miért is kellett az eredeti Grál követ vérré, serleggé, kupává, Frigyládává, netalán egy szűz méhévé változtatni?
Azért, mert a Magasságos Égi Kő az aranykor vallásához, a magvalláshoz, a világok szívében székelő Szentmaghoz vezetette volna (vissza) az emberiséget.
Persze, ne legyünk igaztalanok, az ősi titkokat, az isteni bölcsességeket, és a tudást sugárzó Szentmagnak megvannak a maga vérhez és az Anyához való kötődései is.
Ugyanis az „égi magvető”, a magsugárzás, az Íz megtermékenyítette ősanyagban, az isteni Szűz Anyában és az abból nyíló létezők sokaságában ízig-vérig benne foglaltatik a Szentmag „mása” is.
Márpedig, ha ezt a magot, a bennünk lüktető magocskákat megfelelő fénnyel, az Ízzel megvilágítjuk, láthatóvá, érzékelhetővé válik a mag-unkban rejtező Egész.
(A magyar hagyomány szerint az Íz a vérben és a halántékon elhelyezkedő ún. „ízgödörben”„vakszemben” lakozik.)
Avagy az egyszer hullámként, másszor aprócska pontként érzékelhető egyéni magjaink úgy egymással, mint a Szentmaggal kommunikálnak, hiszen valójában egylényegűek.
Miáltal ez a mindent átható sugárzás egy speciális információs szupersztrádaként működik, amelyből ellenállhatatlanul árad a „tisztafény”, a Lélek. De tőle ered minden szimfónia, harmónia, igazszó, szeretet, és teremtő gondolat is.
Legyen elég annyi, hogy a magvallás „Égi Kője” tökéletesen megfelel a Szent Grál kritériumainak. Igaz, nem tehetjük a zsebünkbe, nem uralkodhatunk általa az embertársainkon, de a szívünkben felébresztve élni, sugározni kezd, és tanácsai által jobbá, világunk felelős „gazdájává” válhatunk. 
Mindennek tudtával nézzük, hogyan tudnánk magyarázatot adni a cikkben felmerült további kérésekre.
Mivel Bunyevácz Zsuzsa szerint is a legkorábbi változatban a Grál egy kő, … kérdés, hogy miért kellett edényként ábrázolni.
Nos, azt hiszem, erre a kérdésre már választ adtunk.
Talán annyi kiegészítést tehetnénk még, hogy többek között azért is, amiért a fénylő Istenanyát földi születésű Szűz Máriává degradálták.
De nézzük a kelta történetek magvallásos fordítását.
(Zárójelben a kelta megfeleltetések)

A Szentmag (a Nap) sugarai által megtermékenyített Istenanyagból (Földből) kelő létezők eleinte az isteni törvények szerint, kölcsönös szeretetben és erényben éltek. Az Istenanya ajándékait megbecsülték, de a kincseket inkább tehernek, mint áldásnak tekintették.
A Földre szállt Szentmag (az Élet Kútja) sugarai (vizei) békét és boldogságot teremtettek.
Mígnem az anyagba-süllyedés szelleme (a Gonosz) anyaggal (földdel) fedte be a Szentmagot (az Élet Kútját). A sugárzás (a forrás) megszűntével az emberek belesüllyedtek az önző agyagtestükbe, és szemeikben lassan kialudt a Szentmag (a Nap) gyújtotta fény.
Ám az Ember (a kelta hős) a halványuló emlékek csillagútján elindul megkeresni a Szentmag Birodalmát (az aranykort, a Boldogság Szigetét).
(A magvallás szerint a Nap a Szentmag anyagi, földi tükröződése.)
Igen, a fenti hasonlítások közel sem mentesek némi szubjektív képzelőerőtől.
Így térjünk vissza az írásban szereplő, konkrét megállapításokhoz, helyesebben az alkalmazott szimbólumok világába.
A Nap-kereszténységet természetesen Mag-kereszténységként értelmezzük, míg Arthúr, vagy Attila mágikus kardját az Íz, a magsugárzás jelképeként.

A sárkányt, mint címerállatot az egész Földön elterjedt ősi nász, az égi (madár) és anyagi (kígyó, szarvas, fa) egyesüléséből született élet szimbólumának tekintjük.
(Lásd, a szkíta szárnyas istennőket, a magyar szarvast elejtő sasok motívumait, vagy a Dél-Amerikai Tollaskígyó kialakulását.)
A vérszerzödés nézőpontunk szerint nem más, mint a vérben jelenlévő Mag átadásának szent rítusa. Ennek segítségével fogadták test-vérré, így tették mag-arrá, magtól eredővé őseink a hozzájuk csatlakozó törzseket, népeket.
A következő idézet, ”Ez az ezoterikus tudás megerősít minket abban, hogy egy nép, amelynek Égi édesanyja a Szűzanya (Boldogasszony Anyánk) a patrónusa abban a szent földben lakik, ahonnan maga a Fekete Madonna teste származik. Az a test, ami maga a Mennyei Fekete Kőből született meg, abból, ami a Mennyből a föld mélyébe költözött, és aminek örök szellemi tüze tartja mozgásban a spirituális világot.” pedig egyértelműen az Anya, Anyag megfeleltetést, illetve az Anyag mélyén is lüktető Szentmag magvallásos tételeit erősíti.

Hogy ezek után mit is jelentenek a Grál kapcsán minduntalan felbukkanó „M” betűk, vagy keresztre terített „M”-et formáló kendők?
Biztosan nem tudhatjuk, de könnyen lehet, hogy a MAGOS Égi Kő, -Kör, -Korona rovásjeleit vizsgálgatva, igencsak megörülhettek a korabeli francia krónikások, hogy találtak egy M-el (mint „mag, magos, magvas) kezdődő, francia királyi dinasztiát.