A Mag nyomában (6), befejező rész

 

„Öntsük végre tiszta pohárba a vizet”

 

Az eddigiek folyamán eljutottunk ahhoz a felismeréshez, hogy amennyiben valójában meg szeretnénk ismerni a Napot, tudnunk kell azt is, mi az a Hold, mi az a Föld.
Még pontosabban, hogyan jöhetett létre ez a különleges Nap, Hold, Föld alkotta hármas együttállás?

 

Az előző fejezetekben minduntalan felmerült egyféle titokzatos kód képzete, ám mielőtt belemerülnénk a megfejtésbe, lássuk, miként határozza meg a világunk „holisztikus” alapképletét egy a dolgokat egészen másirányból megközelítő magvallás.

 

A magvallás szerint Isten, azaz a Mindenség egy kezdet és vég nélküli „(k)örökkön-(k)örökké” létező, melynek Szívében a világokat teremtő, és befogadó, mindennemű információval bíró Szentmag székel.
Mivel a semmiből még a Mag sem alkothat valamit, a világok nyílását és záródását meghatározó ciklusoknak megfelelően „magokat”, szemeket (információs kódokat) ültet, sugároz a körülötte létező ősanyagba, az An-ba.

 

Az ősanyagba ültetett magok további sugárzásának, következtében az An egy része, a kapott információknak megfelelően immár némi tömeggel és képlékeny formákkal rendelkező, kettős természetű AnnA-vá lesz.
Végül pedig, a folyamatos és fokozódó magsugárzás következményeként az AnnA „elöregszik”, AnnA-ággá, agg-AnnA-vá, azaz Anyaggá válik. Miáltal létrejön a már határozott formákkal, és sűrű tömeggel bíró létsíkunk, a jelenlegi világunk.

 

Röviden és nagyon leegyszerűsítve ennyi az úgy lent, mint fent működő „alapképlet”, a Szentmag és az An égi birodalmából, a szemekkel megtermékenyített, fénylő AnnA köztes birodalmából, illetve az elültetett, a maguk világát az Anyagban létrehozó magok birodalmából álló Mindenség, avagy Isten tekintetében.

 

Nagy valószínűséggel nem a véletlen művei az Égi Uradalommal, Paradicsommal, ill. a Földdel (pokol?) történő esetlegesen felmerülő megfeleltetések, sőt – amennyiben helytállóak a feltételezések -, mindennek illene működnie a kvantumok birodalmában is.

 

Ez a különleges hármasság érhető tetten a Nap, Hold, Föld különös viszonylataiban is.
A magtermészetű Nap megfelel a Szentmagnak, a sugaraitól (Ízétől) ragyogó Hold a köztes létsíknak, az AnnA birodalmának, míg a Nap ízében, és a Hold tükörfényében fürdő Föld az Anyagba ültetett szemek birodalmának.

 

A bolygók, csillagok magjait vizsgálva (már amennyit tudhatunk róla) meg kell állapítanunk, hogy a jelenlegi deli korban lévő Napunk „valódi” magja* emberi eszközökkel aligha érzékelhető. A Hold magja pedig, a befogadó AnnA-i természetnek megfelelően üreges, vagy meglehetősen laza szerkezetű (bár a tudósok egy relatíve kis, vasmagot feltételeznek). Míg a sűrű, határozott formákat megjelenítő Föld magja leginkább egy elektromos dinamó vasmagjához hasonlatos.
*Nem keverendő össze a tudósok által feltételezett közvetlen „magfúziós” gömbbel.

 

A Naptól négyszázszor kisebb Hold, a Nap távolságának négyszázadnyi* részére esik a Földtől, ezért a Föld, az ember szempontjából két legfontosabb égitest azonos méretűnek látszik. (Lásd, a „két égi, ikergyermek” megfeleltetéseket)
*Valóságban van némi ingadozás a távolságokban

 

A Hold forgásideje pontosan a Föld körüli keringési idejével egyezik meg. Ennek következtében mindig az egyik „arcát” mutatja felénk. A mérések tanúsága szerint a „hátsó” oldalának kéregvastagsága, mintegy 15 km-el vastagabb.
A Hold és a Nap viszonylatában érdekes jelenség, hogy a Hold a téli napforduló idején, mintegy a Nap mozgását tükrözvén ott kel fel, ahol a Nap szokott a nyári napfordulókor. A gyakori tükörként történő meghatározását támasztja alá még az is, hogy saját fény híján a Nap fényét tükrözi a Földre.

 

Így nem véletlen, hogy a Nap, a Mag fényét befogadó, azt visszatükröző Hold, a nőiesség, az ösztönök, az éjszaka, a vágyak, álmok, a holt lelkek, az állatok* mellett a köztes, AnnA-i világot is szimbolizálja.
Ezzel ellentétben a sugárzó, teremtő Nap, csakis a férfiasság, a világosság, az értelem, az ember*, a szem szimbóluma lehet.
* a tarot kártya Nap és Hold nagy arkánumának tanúsága szerint a Holdhoz, és annak sugárzásához az állati-, míg a Naphoz, illetve sugárzásához az emberi lét tartozik. Persze ez közel sem jelenti azt, hogy mi emberek csak és kimondottan a Naptól erednénk.

 

Ugyanis, az ember az állatvilágból az isteni szem segedelmével kiemelkedő lény, s mint ilyen kettős természettel rendelkezik. Feladata pedig a kettősségének felismerése, az egyensúlyának megteremtése és megtartása.

 

Egy szó, mint száz, amennyiben nem erre az isteni kódra lett volna hangolva a két legfényesebb égitestünk, nem ilyen lenne a Föld, nem lenne állatvilág, és nem lenne ember, bizonyára nem lenne élet sem.
Olyannyira különleges egybeesésekről van itt szó (a nagyságok, távolságok, szögállások, fényarányok, egymásra gyakorolt erőhatások), hogy többen mesterséges objektumként tekintenek a Holdra.

 

Nos, ha a Hold mesterséges voltát nem is erősíthetjük meg, azt azért mindenképpen elmondhatjuk, hogy amennyiben Isten mégiscsak kockázik, vannak kedvenc helyei, ahová időnként több szemet, magot tartalmazó kockákat gurít.

(2012)