Kedves Barátom!

 

Mindegy, kinek a fia, vagy lánya vagy, mindegy, hová születtél és mit értél el ebben a világban, hidd el, ismejük egymást.

Hiszen, létezik egy az anyagi elkülönültségbe ragadt tudatunk által nem érzékelt "szentség", valamiféle felsőbbrendű, magasztosabb entitás, ami közös bennünk. 

Pontosabban, EGY..., egység.

Hívhatod ezt léleknek, aranymagnak, a mindenség középpontjának, -forrásának, netalán Istennek*, a lényeg az, ezen "valaki" sugárzása, energiája járja át a létezőket, és tükröződik vissza az őseink révén determinált porhüvelyünkből.

*Én "LÉL"-nek nevezem.

Olyan dologról beszélünk, minek megismerése egyszerűen lehetetlen - mondják sokan.

Nos, ha teljes mértékben megismerni nem is lehetséges, de érzékelni, egyre jobban és jobban érzékelni igen. 

(S ki tudja, mi lehet a vége ennek a folyamatnak?)

Erre szeretnélek ösztönözni az írásaimmal, a verseimmel.

Mert ha az egyre több a nyíltszívű kereső képes jobbá válni -márpedig igen-, akkor képes, lassacskán jobbá tenni a világot is.

Zárszó helyett:

 

Az én istenem olyan Isten…

 

Néki mindenki barátja,

Nem küld senkit sem máglyára.

Nem haragszik, nem verekszik,

Folyvást épít, sose fekszik.

 

Szereti a szép lányokat,

Tíz ujjára száz is akad.

És, ha jól laksz vacsorára,

Vörös bort kér majd utána.

 

Az én Istenem olyan Isten,

A világon párja nincsen.

Mosolyára nyílott magom

Gyümölcsöt hoz egy szép napon.

 

Baráti szeretettel: Torkán