Hová hulltak a Szemisten könnyei? (2.rész)

 

(Bűn-e a bön?)

 

„Miként azt már mondottam, hamis színjáték, Majá a világ,
Az ember avas dogmák közt botladozva keresi magát, az igazát.
Rabláncra tűzdelt ok-okozatok vezetik távolabb, s egyre tovább,
Majd az út végét jelző kőre rogyva találja meg szemében Istent és a fényben önmagát.”
(Torkán: Ajánlás) 

 

Továbbhaladván a megkezdett úton folytassuk a kutatásunkat a világ legöregebb istenének, a Szemistennek még fellelhető nyomai után.
A Szemisten azért a „legöregebb isten”, mert valójában az Igaz Isten egyik természete. Nem része és nem egésze, hanem a másik két isteni tényezővel (-ben) megnyilvánuló entitás. Ő a Világok Szíve, a Mindenség Központja, a Szentmag és a belőle áradó, magokat, szemeket, „információ csomagokat” ültető sugárzás, az Íz, a világintelligencia hordozója.
Miáltal Isten a Szentmag és Íze, a tér kiáradását és záródását szabályozó Ten, Törvény, Tengely, valamint a mindennek a különböző létsíkokban* színteret, formát adó Anyag szenthármassága, azaz eme tulajdonságok megbonthatatlan Egysége, az Íz-Ten-Anya-Egysége, mondhatnánk, maga a Mindenség.
* Amennyiben a létsíkokat az anyag szempontjából vizsgáljuk, az első, az égi létsík, a fénylő ősanyag, az An-, a második a köztes létsík a már megtermékenyült, kettős természetű AnnA, míg a harmadik, az alsó létsík a sűrű AnnA-ág, agg-AnnA, vagyis az Anyag birodalma.

 

Mondhatnánk, ha nem tudnánk, hogy ez a bizonyos Isteni Egység, mintegy holisztikus magként, és/vagy „rezonanciaként” jelen van minden létezőben, még a létezők legparányibb „morzsáiban” is.

 

Nos, röviden ennyit a hitünk „szent” titkáról.
De ne bonyolítsuk jobban a történetet a magvallás hittételeivel.
A lényeg az, hogy a valamikori „történelem előtti időkben” valakik – legyenek azok emberek, vagy más intelligens lények – megpróbálták átadni a birtokukban lévő tudást, a jó és rossz tudását, az Íz-lést, az Is/Íz-meretet az akkor még meglehetősen kezdetleges fokon élő „mai” embernek.

 

Ám mivel a körülmények nem tették lehetővé a teljes tudásanyag átplántálását, kultúr-héroszaink felvették a kapcsolatot az arra leginkább alkalmas személyekkel, s beavatták őket a világ információs sztrádájával, a Magsugárzással, az Ízzel történő kommunikáció rejtelmeibe. Az átadott kulccsal, kóddal (maggal!) pedig megnyílt az út az emberiség fejlődéséhez, küldetésének betöltéséhez.
Csakhogy nem ment mindez olyan simán.

 

A jótevőink valamiféle oknál fogva nem maradhattak örökké a mi anyagi létsíkunkban*, így a magára hagyott ember törvényszerűen engedett az életterét leginkább uraló, polarizált, sűrű anyag vonzásának, az anyagba-süllyedésnek.

 

*Segítőink nagy valószínűséggel nem tűntek el, nem haltak ki, és nem költöztek máshová, hanem itt vannak velünk, bennünk élnek, a génjeinkben, a magjainkban.

 

Az "eretnek fáraó"

 

Mi pedig mindenekelőtt megtanultunk logikusan (kauzálisan) gondolkodni és analizálni, ami alól természetesen Isten sem vonhatta ki magát.
Létrehoztuk az Anya-, a Mag/Nap-, és Atya- (Ten) tiszteleten alapuló vallásokat, kultuszokat, majd ezeket tovább bontva még inkább rontottunk a helyzetünkön, avagy még messzebbre kerültünk a végcéltól, az Emberré válásunkat lehetővé tevő egyensúly, az isteni harmónia kialakításától.
Ebben a szétforgácsolódott állapotban nem volt nehéz dolga az egyedüliségre, a kizárólagosságra törekvő, a „képünkre faragott” istent (büntető és jutalmazó Atya) imádó, imádtató vallások felülkerekedésének. Amely vallások - az alapvető személyi jog (Istennel való közvetlen kapcsolat) eltörlésével, az eredendő bűn tételével -, a fennen hangoztatott céljaikkal szöges ellentétben gyermeksorba, szolgasorba jutatták, a hatalom, a harácsolás eszközévé silányították a többre hivatott emberiséget.

 

(Csak gondoljuk bele, hol tarthatna ma az emberiség, ha az atyáskodó, mindenre rátelepedő, az egész életünket szabályzó egyház és állam (valójában a hataloméhes, világuralomra törők jól körülhatárolható csoportja) helyett az embertársai szemében Istent, önmagát, önmaga egészségét felfedező Ember isteni tudata, az ebből fakadó felelőssége, erkölcsisége alakította volna ki a társadalmi viszonyainkat, a RENDET.
Sajnos, nem így történt, mert azt mondták nekünk, „(v)elejétől fogva rosszak vagytok”, és mi szófogadó gyermekekként valóban rosszakká is lettünk.)
Úgy gondolom, most jött el az ideje, hogy felhagyjunk a sokak számára bizonyára puszta hipotéziseknek tűnő elmélkedésekkel, s nézzük meg, milyen konkrétumokra alapozhatóak a fenti vélekedések.

 

Mivel „történelem előtti időkről” beszélünk, egyelőre kerüljük el az Atum magja, Hórusz szeme (magból szem!) által fémjelzett, pár ezer éves szemisten-nyomokat, és próbáljunk meg a lehető legmélyebbre merülni a népek emlékezetében.

 

A legkorábbinak tartott vallás a tibeti bön-vallás, melynek tanait több mint tizenhétezer évesre taksálják.

 

Tibeti Szent Hegy:

 

 

Mármint a hagyományait hellyel-közzel megőrző szerzetesek, de nem úgy a tudomány emberei, szerintük csak kitaláció lehet a tizenhétezer éves múlt.
Ám ne feledjük, amennyiben a szakmai körökben általánosan elfogadott elméleteket (dogmákat) megcáfoló leletek kerülnek elő, akkor ezek a más esetekben egzakt bizonyítékokat követelő szakemberek képesek elhallgatni, netalán eltüntetni a több százezer éves, bizonyítottan értelmes lények alkotta tárgyakat is.
Hálaistennek ezt már nem tehetik meg a sokáig csak csacska mesének nyilvánított a Zhang – Zhug királysággal (a bön egyik „ajtaja”), ugyanis az utóbbi időben olyan mennyiségű Zhang – Zhung nyelvű írásos emlék került elő, hogy az örök kételkedők is kénytelenek voltak felülvizsgálni a korábbi vélekedéseiket.

 

Egyszóval tizenhétezer évvel korábban három ajtó nyílt, három forrás fakadt a Földön. Először a Shambala birodalmában (jelenleg nem behatárolható terület) található Tazig ’Olmo Lung Ring nyílt meg, majd a második, valahol Közép-Ázsiában (vannak, akik a mai Irán területére gondolják), míg a harmadik a Nyugat-Tibetbe helyezett, már említett Zhang – Zhug királyságban.
(Vegyük észre, hogy egy világméretű, az egész emberiségre kiterjedő információátadásról van szó!)

 

A Tazig ’Olmo Lung Ring-ben élő Buddha Tonpa Senrabbal volt a Jungdrug* Bön (örökkévaló bön), avagy a test megszabadulásának, a fénytesté válás útjának első hirdetője.
Amikor pedig Gyalbon Thokar és Jocse Gyalzhema fia, Tonpa Senrabbal ellátogatott Zhang – Zhug-ba, szomorúan tapasztalta, hogy az emberek véres állatáldozatokkal próbálták elnyerni a különböző szellemek jóindulatát.
*Az érzékenyebb fülűek felfedezhetnek némi ősnyelvi áthallást

 

Tonpa Senrabbal hamarosan véget vetett a primitív rituáléknak, és tésztabábbal helyettesítette az áldozati állatokat.
Az ősi tanítóinknak nem volt egyszerű dolga a spiritualitás alacsony fokán álló, a félelmen alapuló szellemhitben élő népekkel. Miáltal ilyen tésztabáb „trükköket” vetettek be az emberáldozatot folytató Dél-Amerikai indiánok között (istenevés), és a világ számos más pontján is.
Igen, a kiválasztottak mellett valamilyen módon meg kellett győzni a „köznépet” is a kialakult, kegyetlen szertartások elhagyásáról.

 

Például a totemősöket tisztelő közösségek esetében, előszeretettel alkalmazták az „állatistenek” „égbeemelését”. Ilyenformán lett „fénytől eredő”, s homlokán Napkorongot tartó, foltjaiban csillagokat megjelenítő Hápi (Ápisz), az egyiptomiak bikaistene, de nemkülönben hasonlóan járhatott a mi, „ az oldalán Holdat, szarvai közt felkelő Napot, ezer ága-bogán csillagokat tartó” Csodaszarvasunk is.

 

Egy gyönyörű Csodaszarvas ábrázolás

 

 

Amely megfeleltetésektől már csak egy lépésre volt a Hold-, Nap-, esetleg csillagszemű „Mindenségisten” fogalma, megértetése, elfogadtatása.
De térjünk vissza a bön-höz.
Tendzin Wangyal Rinpocse a következőket írja erről az időszakról:
(Forrás: higmincha.hu)

 

„Ahogy az összes buddha, Tonpa Senrab is a tanítványok képességeinek megfelelően tanított. Átlátta, hogy a Zhang Zhungban élő emberek nem készek a megszabadulás magas tanításaira, így csak az alsóbb, sámánisztikus járműveket tanította és imádkozott, hogy szorgalommal, odaadással előkészüljenek a szutra, tantra és Dzogcsen magas járműveire.”

 

Sajnos úgy a buddhizmus*, mint a kínai kommunizmus türelmetlensége következtében nagyon sok bön hagyomány és írásos emlék ment veszendőbe, miáltal nincs lehetőségünk a vallás megfelelő mélységű megismerésére. A fennmaradt tanítások lényege, a megvilágosulni szándékozónak végigjárandó Kilenc Ösvény tana, melyek közül a legmagasabb szintű beavatási fokozatot az úgynevezett Dzogcsen (a Nagy Beteljesülés) rejti magába.
A Dzogcsen elsajátításával a tanítványból mester lesz, miután a testét alkotó durva elemektől megszabadulván „szivárványtestet” ölt, „az elemek lényegiségébe olvad”, „tiszta elemi fénnyé”, másképpen, „magvallásosan” fogalmazva ősfénnyé, ősanyaggá válik.
* Furcsa párhuzamot fedezhetünk fel az európai és az ázsiai vallásváltásoknál. Jelesül a nagymérvű toleranciájáról méltán híres buddhizmus is hasonló módon, hasonló beidegződésekkel kezelte a bönt, mint a kereszténység az európai „pogány” vallásokat. A bön lett a rossz forrása, követői pedig az ördög szolgálói.
Mindemellett a tibeti buddhizmus különlegessége, egyedisége a bön hagyományok továbbélésének köszönhető.

 

Érdekes dolog ez a bön-vallás, de eddig még nem igazán derült ki, mi köze lehet a szemistenhez. – mondhatnánk teljes joggal.
Való igaz, bön teremtéstörténet híján nem sok hasonlóságot találtunk.
Talán a Kilenc Ösvényt bejáró, végül szivárványtesté váló, de a létezők között maradó, azokat segítő buddha hozható kapcsolatba az Ízét tanítványaira sugárzó Mágussal, vagy a megtöretésével a „pünkösdi” lelkét tizenkét felé osztó Jézussal.
Csakhogy van itt még valami apróság.

 

Hamvas Béla írja a „Láthatatlan történet” című esszékötetében:

 

Hamvas Béla:

 

 

„Igen régi, a buddhizmus idejét megelőző, úgynevezett Bön-kéziratban nemrégen sajátságos művet találtak. Címe: A magasabb igazság alapja, vagy a Nagy Tér Szívének Cseppjei.”

 

Sajnos sem Hamvas nem írt sokkal többet róla, sem máshol nem adták még közre ezt az érdekes részletet.
Márpedig, mi is lehetne ez a bizonyos „magasabb igazság”, mint a Világok Szíve, az „Magos Égi Kő”, a Mindenség központjában székelő Szentmag és az Ő Íze, sugárzása, az abban foglalt szemei, könnycseppjei, magjai.
Egyszerűen nincs más alternatíva a „Nagy Tér Szívének Cseppjeire” a sugárzásával teremtő magokat ültető Világok Szívénél és a mindent átható, a minden információt, minden teremtő gondolatot, és minden szeretethullámot hordozó Ízénél.
Annál inkább jogos a kérdés, miért nem tudunk, nem tudhatunk meg erről a bön iratról többet? Titkosították a benne foglaltakat?

 

Vagy talán kód híján, a Szemistennőkhöz hasonlóan egyszerűen nem értették meg az üzenetét?
(Folytatom…)