Isteni-e az „isteni részecske”?

 

 

 

Peter Higgs tanár és részecskefizikus gondolt egy nagyot, és a tudományos körökben közismert, az univerzum létezésének, kialakulásának alapelméleténél, az úgynevezett standard modellnél sok fejtörést okozó hiányosságot kiküszöbölendően kitalált egy részecskét, miáltal az egész „működőképessé” vált.

 

Nos, nem kell megijedni, nincs szándékomban az (ál)tudományoskodás csapdájába esni, csupán emberszóval próbálnám ismertetni az „isteni részecske” sztoriját.  

 

Egyszerűen arról van szó, hogy a sok valószínűségből felálllított ún. standard modell nem tudta megmondani, mitől lesz tömegük az egyébként tömeg nélküli szubatomi részecskéknek.
Márpedig a tömeg nélküli, fénysebességgel száguldó apróságok sohasem álltak volna össze anyaggá, azaz nem lennének csillagok, égitestek, nem jött volna létre ez a csodálatos világ, ha nem „örököltek” volna valamitől, valakitől tömeget. 

 

Erre a problémára adta meg a választ Peter Higgs, az „isteni részecske” feltételezésével, melyet később az irányába tanúsított tisztelet jeléül Higgs-bozon-nak neveztek el.
David J. Miller angol fizikus a Higgs-bozon működésének közérthetővé tétele érdekében megalkotott egy laikusoknak szóló magyarázatot, melynek felhasználásával a következőket állapíthatjuk meg.
A Higgs-bozon egyetlen tulajdonsága (legalábbis a kutatások jelenlegi állása szerint) hogy képes létrehozni, „közvetíteni” egy speciális térszerkezetet, ami leginkább egy partin résztvevő, a rendelkezésre álló teret egyenletesen kitöltő emberekhez hasonlítható. 

 

Amely társaságban egyszer csak megjelenik egy tömeg nélküli részecske, helyesebben, Miller szerint a „miniszterelnöknő”, és elindul az egymással laza kapcsolatban álló beszélgetők között. Az emberek természetesen a közelükbe érő híresség felé fordulnak, közelebb lépnek hozzá, miáltal – bár fizikai ráhatás nem érhette - egyre lassabban képes haladni.
Más szóval az isteni részecskének köszönhető Higgs-tér a benne áthaladó részecske körül olyan formában torzul, változik, hogy tömeggel ruházza fel, mondhatnánk „csapdába ejti a behatolót”. 

 

Peter Higgs isteni részecskéjét sokáig csak jobb híján fogadta el a szakma, mígnem a CERN (Európai Nukleáris Kutatási Szervezet, a világ legnagyobb részecskekutató laboratóriuma) 2012-ben bejelentette, nagyon nagy valószínűséggel azonosították a Higgs-bozont.
Nem véletlen az óvatoskodás, hiszen a kutatások folyamán az anyag olyan mélységeibe nyernek betekintést a szakemberek, ahol a klasszikus fizika törvényei mit sem érnek, csupán különböző, másodlagos jelenségekből, hatásokból lehet következtetni az „apróságok” jelenlétére, hatásaira. 

 

Mindenesetre a CERN közleménye felrázta a tudományos társadalmat.

 

Kérdés, miért érdekes ez a történés egy az ősvallás nyomait kutató, aktualizálni szándékozó honlap számára?
Amint azt már korábban megállapítottuk, szinte mindegy, hogy az általunk érzékelhető „valóság” titkait spirituális magasságokból, vagy az ateista tudomány útján, az anyag „darabolásával” elért mélységekből próbáljuk kifürkészni, mindenképpen Istenhez jutunk, legalábbis Isten természetének bizonyos fokú megtapasztalásához. 

 

Ja, és az sem egy elhanyagolható szempont, hogy bizonyos értelemben Peter Higgs elmélete alátámasztani látszik a magvallás „tanait”. 

 

Ugyanis, a Szentmag hasadásával nyíló teret (ezt Higgs a részecskének tulajdonítja) kitölti a tömeg nélküli ősanyag, az An (ez felel meg a millerféle „közönségnek"). Amely ősanyagot a mindent átható, magtermészetű szemeket (a „minszterelnöknő) tartalmazó magsugárzás megtermékenyíti, azaz kettős természetű AnnA-vá, némi tömeggel és „képlékeny” formával rendelkező „anyaggá” változtatja.

 

Az ilyen módon kettős természetűvé lett AnnA pedig, mintegy „kisodródván” az „égi” létsíkból létrehozza a maga köztes birodalmát. (Azaz a már némi tömeggel, és változó formákkal rendelkező ltezők „országát”)

 

 

Mivel a birodalmak határai, a különböző létsíkok nem akadályai a folyamatos mag-, Íz-sugárzásnak*, hatására az AnnA agg-AnnA-vá, AnnA-ággá, vagyis Anyává, Anyaggá lesz, és gyermekei, teremtményei a sűrűbb természetű, határozott formákkal bíró létezők alkotják majd az anyag birodalmát, a mi érzékelhető világunkat.

 

Egy holisztikus mindenség-modellt feltételezvén az előzőekben vázolt magvallásos tézisnek úgy lent, mint fent igaznak kell lennie, avagy működnie kell a világok, a galaxisok és a szubatomi részecskék szintjein is.  

Ugyan nem állíthatjuk, hogy a magsugárzás, az Íz szemei megfelelnek a szóban forgó, „majdnem beazonosított” isteni részecskéknek, a Higgs-bozontoknak, de a hasonlóság szembetűnő, hiszen a Higgs-elmélettel megegyezően a magokal teli sugárzás által nyer tömeget az ősanyag, az An.  

Azt pedig, hogy azok a titokzatos, mindent átható magok, szemek bírnak-e tömeggel nem tudhatjuk*, de valamit sejtet erről a Tamás Gyöngyhimnuszában** emlegetett „vándoröltözék”, vagy a mustármag bibliai hasonlatai, de nem lehet véletlen az „élő Ige (Mag) testé válása” sem.*Óvakodj a mindenttudótól, mert nem tiszták az ő szándékai… (ismeretlen eredetű mondás, de nagyon igaz)
**A Gyöngyhimnusz Égi gyermekének, Igazgyöngyének (mondhatnánk magjának, szemének) „vándorruhára” van szüksége az utazásaihoz, az anyagi világba történő érkezéséhez.  

Azaz könnyen lehetséges, hogy amíg a fermionok a Higgs-bozont által nyernek tömeget, addig a Higgs-bozon a velük történő találkozás miatt veszi fel a neki tulajdonított természetét, a tömegét, illetve tér teremtő képességét.
(Körülbelül úgy, ahogyan a „belsőmag” csontruhája nyílásával, teret nyer, majd megteremti a maga világait - törzsét, ágait, gyökereit.)  

Valójában a magsugárzás egy mindent behálózó kétirányú információs-sztrádához hasonlítható, anyagi tulajdonságtól mentes entitás, ami az ősanyagba juttatott minták, információk segedelmével magokat ültet, formákat, s létezőket teremt.

 

 

 

Persze, erről a magvallásos alapképletről sem mondható el, hogy valamiféle megkérdőjelezhetetlen isteni kinyilatkoztatás eredménye lenne, hanem bizonyos ősi üzenetek, némi intuíció, és nem kevés szubjektív következtetés alkotta elmélet, s mint ilyen természetszerűleg módosulhat, amint módosulnak a tudomány megállapításai is. 

Ám, az mégiscsak furcsa, hogy egy ilyenformán összeálló hipotézis könnyedén kapcsolatba hozható az Omegapont-, a holisztikus modell-, az Élet Csírája-, Magja-, vagy a tórusz elmélet mellett még a Higgs-bozonnal is. 

Véletlenek márpedig nincsenek. 

Amint – minden híreszteléssel ellentétben* -, nem a véletlen műve az „istenverte-részecskéből”, „isteni-részecskévé” válás sem.
*Leon Lederman a részecskefizikáról írt könyvében eredetileg „istenverte-részecskének” akarta nevezni a Higgs-bozont, de a kiadója úgy gondolta, népszerűbb lehet az „isteni-részecske” cím. 

Végezetül álljon itt a CERN közleményéből egy kurta megállapítás: 

Még tisztázásra vár, hogy a beazonosított részecske pusztán a világegyetem működését leíró standard modell utolsó hézagát betöltő Higgs-bozon, vagy valami egészen más, egy sokkal „egzotikusabb” dolog…

 

(2013)