A Mag nyomában… (1)

"Öntsük végre tiszta pohárba…"

Az ősi magvallás létének leggyakrabban hangoztatott ellenérve, hogy az úgynevezett természeti népeknél (értsd ősembereknél) magától érthetően kialakuló naptisztelet nyomait keverjük össze a magtisztelettel.

 

Valójában ez a „könnyebb út”, amikor is az általánosságban elfogadott elméletekbe nem illő részleteket megpróbálják elbagatellizálni, vagy a nagy gonddal kialakított, dogmatikus teóriákba integrálni.

Ugyanis, a fejletlen, törzsi viszonyok között élő népeknél elsősorban a félelmet keltő természeti jelenségek, állatok képezték a vallásos tisztelet tárgyát, s nem a mítoszaikban gyakorta elrabolt, lenyilazott, vagy egyszerűen ellopott Nap, vagy Hold.

 

Ezzel ellentétben a magasabb gazdasági és társadalmi kultúrával bíró népcsoportoknál virágzó napvallásokat, napkultuszokat találunk.

 

A kérdés az, vajon miért alakult ez így?

A hivatalos történelemtudomány nem késlekedik a válasszal, a letelepedés, a földművelés által keletkező többlettermelés hatására létrejött specializálódás, társadalmi rétegződés hozta magával a fokozott központi hatalom igényét, amit leginkább a napvallás által támogatott uralkodók tudtak biztosítani.

Mondják ezt annak ellenére, hogy az ugyancsak elfogadott vélekedések szerint akkoriban senki sem volt tisztában a heliocentrikus világképpel.

Minek okán a Föld, az ember körül keringő Nap csupán egy szükséges (világító) eszköznek tekinthető.

 

Bizonyára a fenti állítások mindegyikére lehetne pro és kontra érveket, példákat találni, így az alábbiakban megfogalmazott összefüggések nem a kizárólagosságot, hanem a megszokott elméletektől eltérő nézőpontok létjogosultságát szolgálják.

Egyszóval, több jel mutat arra, hogy nem a társadalmi fejlettség következményeként alakultak ki a napvallások, éppen ellenkezőleg a napvallások, naptiszteletek teremtették meg a fejlődés a civilizáció alapjait.

Méghozzá, történelmi léptékkel mérve pillanatok alatt jött létre a mezopotámiai, az egyiptomi, vagy a nem kevésbé titokzatos harappai kultúra.

A hihetetlen gyorsaság oka pedig nem lehetet más, mint az információ, a valamilyen külső forrásból szerzett, kapott, az adott kort jócskán meghaladó ismeretek.

Ne kerülgessük tovább a forrókását, az említett népeket, helyesebben azok kiválasztottjait valakik pártfogásba vették, tanították.

Ilyenkor szokás az isteneket, az atlantisziakat, vagy a földönkívülieket segítségül hívni, amely elképzelésekben lehet némi igazság, de több ősi nép emlékezete szerint akár egyetlen isteni lény, kultúrhérosz is elegendő volt az emberiség felemeléséhez.

Amennyiben hitelt adunk ezeknek a forrásoknak, be kell látnunk, hogy ez a bizonyos „földre szállt” tanító nagy valószínűséggel nem alapított piramistervező, vagy erkölcstani iskolákat, hanem egy a fejlődést sokkal hatásosabban szolgáló módszert, a magsugárzással, az Íz-zel* történő kapcsolattartás technikáját tanította meg az arra érdemesekkel.

 

*az újonnan csatlakozók kedvéért; a magvallás a mások által morfogenetikus mezőnek, vagy különféle „krónikáknak” nevezett, a világ összes információját tartalmazó „mintázatát” a Mindenség Szívéből, a Szentmagból áradó, interaktív sugárzásnak tartja.

 

Most akkor magvallásról, vagy napvallásról beszélünk? – kérdezhetnénk jogosan.

Tulajdonképpen is-is.

A jelentősebb napvallásokat szinte mindig megelőzte valami fajta magvallásszerű őshit. Példának okáért ilyen volt a Magot megjelenítő, az „óceánból” kiemelkedő sumer „őshegy”, az egyiptomi „őshalom”, vagy a számos világtojás alapú teremtésmítosz.

 

Persze ettől kissé bonyolultabb a helyzet.

Az idők folyamán egyre inkább elmosódtak az úgynevezett „égi” mag, és „földi-”, vagy anyagi mag közötti különbségek. Holott eredetileg tisztába voltak az isteni mag, szikra, sugárzás által megtermékenyített domb, tojás feminin jellegével. Tudták, hogy a két mag egyesülésével egy új entitás, az életet hordozó mag, az Élet Magja jön létre.

Ennek az ősi násznak, a Hierosz Gamosznak emlékei az atlantiszi, vagy babiloni „mag”-dombokra emelt (Mag, vagy Nap) szentélyek, vagy – kissé nagyot ugorván -, ezért adnak a lányok húsvétkor tojást, kínálják fel a „földi” magot az őket meglocsolni, magjukba szemet ültetni szándékozó legényeknek.

 

Ezt a fajta összefüggést fel nem ismervén, az érthetőség, vagy éppen holmi érthetetlen álszemérmeskedés kedvéért gyakorta tojásnak mondják, fordítják az egyértelműen magként szereplő entitásokat.

Jó példa erre a védák Hiranyagarbhája, amit rendszerint aranytojásnak írnak, holott szó szerint aranymagot jelent, de bizonyos értelembe ide sorolható az Íziszt megtermékenyítő „aranypénisz” is.

Tehát nem kevesebbet állítunk, minthogy az „istenek” által átadott tan, a magvallás tana volt, amit a későbbiek folyamán – nyilván a közfogyaszthatóság kedvéért – a Szentmag anyagi tükröződésére, a felfogható, látható, érzékelhető Napra ruháztak át.

 

Ezt az elképzelést támasztják alá a magsugárzás különböző létsíkokba „ültetett” magjainak, szemeinek felbukkanása az érintett vallások történeteiben.

Ide sorolandó Atum könnycseppje (netalán spermája), a Hórusz Szem, a sumer IZ (isteni lélek), az indus „Manvantara Fényes Fiai” (akik ugye fényt adnak a forma nélküli életnek), a buddhisták igazgyöngyei, a maja Hurrakán (Ég Szíve) által ledobott mennykő, a gnosztikusok „fénycseppjei”, Tamás evangélium „Drágagyöngye” (Lásd, Tamás Gyöngyhimnuszát), és bizony ide tartozik az a bizonyos paradicsomi alma is.  – hogy csak a lényegesebbeket említsük.

 

Egyszóval a Nap-birodalmak, a szoláris kultuszok sikeressége egy bizonyos központi „isteni-csillag” teremtette világ, kör-nyezet, a kör-ülötte ker-ingő létezők, a Teremtő által összetartott rendszer alapmintájának köszönhető, azaz nem egyszerűen a hierarchikus alá- és fölérendeltségi viszonyokra épülő berendezkedésnek.

Több jel mutat arra, hogy ez a fajta „lent, mint fent” típusú archaikus rendszer a Mindenség, a Világok Szívében székelő Szentmag tanából ered. Magyarán az alkalmazott, sugallt vallási, társadalmi, gazdasági szerkezetek a Magból áradó sugárzás, az Íz (Isten gondolata, álma, hangja) által teremtett, fenntartott, nyílódó és záródó, azonos mintát követő univerzumok felépítését követik.

Avagy a Mag a teret kitöltő ősanyagba mintákat, információkat juttat, sugároz, miáltal a Szentmaggal megegyező természetű szemek, magok keletkeznek. (Innen a napkirályok „Napból” való származtatása)

Mivel ezek a magok, szemek az Íz útján továbbra is összeköttetésben maradnak egymással és a Szentmaggal*, tovább folytatódik az újabb szemek, magok „ültetése”.

 

* valójában a magok, mint hullám, fénytermészetű entitások egylényegűek a Forrással, de az anyag tükröződései miatt érzékelhetőek külön-külön „pontocskaként”.

 

Eme sugárzás okozza az ősanyag átalakulását, úgymint kettős tulajdonságú AnnA-vá, és a sűrűbb fajsúlyú AnnA-ággá, agg-AnnA-vá, vagyis a „közönséges” Anyaggá.

(legyen hála a magyar nyelv emlékezetének)

 

De, hogy ne csak az első látásra nyakatekertnek tűnő elméleteket ismertessük, íme, egy ókori példa, Ekhnaton fáraó idejéből.

Részletek a Naphimnuszból.

(Egyiptomiból angolra Sir Alan Gardiner, még Angolról magyarra Meritaton Isetnofret fordította)

 

„Ott vagy az emberek arcában, mozdulataid mégis láthatatlanok”.

 

„Te növeszted ki a férfiak magvát az asszonyokban; életre hívod a fiút anyja méhében, megnyugtatod őt, letörlöd könnyeit; dajkálod őt már a testben, Te, ki az élet lélegzetét adod mindannak, mit teremtettél, és ő előjön anyja testéből, hogy lélegezni kezdjen születése napján, megnyitod az ő száját, és élelmet adsz neki. A fióka már a tojáshéjban felcsipog, Te adsz neki lélegzetet odabenn, hogy éljen; Te adsz neki erőt, hogy kitörjön a tojásból, és ő előjön, és két lábán sétál.”

 

„Milyen sokfélék a Te műveid: az ember szeme előtt rejtve maradnak. Te vagy az egyetlen isten, kihez senki sem hasonló.”

 

„Megteremtetted a távoli eget, hogy benne ragyogj, és láss mindent, mit létrehoztál, Te egyedül, különböző alakjaidban élő Atonként ragyogó, fényesen felragyogó, egyszerre távoli és közeli. Formák millióit teremtettél magadból, városokat és falvakat, földeket, utakat és folyókat.”

 

„Senki nincs, ki ismer téged, kivéve fiadat, Noferhepruré-waenrét. Te adtad neki a képességet, hogy ismerje gondolataidat és erődet.”

 

A Naphimnusz és a Zsoltárok Könyve, 104-es zsoltárának összevetésével csak bizakodhatunk, hogy nem csak Noferhepruré-waenrének adatott meg a magtudat képessége, hanem mindig voltak olyan kiválasztottak, akik megőrizték a titkot.

 

Miáltal érdekesnek ígérkezik a különböző napvallások további vizsgálata…