
Magúr szeme, vagy Szemúr magja?
Tények, adatok, kézzel fogható bizonyítékok szükségeltetnek a valódi történelmünk megismeréséhez. – mondogatjuk joggal.
Csakhogy, elgondolkodtunk-e már azon, vajon hányféle „tárgyilagos” történelemkönyv születne a közelmúltunk eseményei alapján?
Ja, hogy a történelmet a győztesek, a leendő győztesek írják.
Helyesebben, válogatnak, mint tyúk a kendermagban, a kiszemeltekből elméleteket gyúrnak, majd körbehivatkozásokkal megdönthetetlen dogmákat állítanak fel. Azaz, a kialakított téziseknél jócskán szerepet játszanak az emberi érzelmek…, ha másként nem, hát ellenérzések formájában.
Így van ez, ha az úgynevezett „történelem előtti” időkbe merészkedik valaki, amely mélységekben törvényszerűen megnő az érzelmek és a különböző érzetek szerepe.
A következő írás sem mentes némi egyéni látásmódtól. Ugyanis, azt gondolom, nem csupán a jelenlegi emberi civilizáció létezett a Földön, hanem több is. – még, ha a szó szoros értelmében nem is „emberi”
(Tárgyi bizonyítékokról annyit mondhatok, hogy egyrészt vannak, másrészt, az eltelt pár százezer, netalán millió év, és a valamikori nem feltétlenül globális társadalmak figyelembevételével az lenne a csoda, ha tömegével lennének.)
Az említett földi civilizációk pedig valamilyen módon átfedésben voltak, „összeértek”…, ha másként nem, bizonyos információk átadása tekintetében bizonyosan. Példának okáért, olyan időtálló jelek, rajzok formájában, amelyeket csak később – esetlegesen több évezred múltán -, fedez fel, ért meg a megfelelő fejlettségi szintre jutó, értelmes lények által alkotott társadalom. Ilyen lehet Ozirisz abüdoszi templomában – és sok más helyen - található „Élet Magja” geometrikusforma, vagy a nazca vonalakként ismert gigantikus rajzok tömkelege.
De ide sorolandóak az indiai Védák évezredek óta szájhagyományként megőrzött szövegei, versei is.
A kérdés csupán az lehetett, milyen elvek, eszmék biztosíthatják leginkább, az Élet Magjának, a Nazca rajzoknak másolását, folyamatos tisztogatását, vagy a Védák verseinek szószerinti mantrázását?
Természetesen az istenhit, az isteni, az égi parancs általi elrendelés, vagyis a vallás közvetítésével.*
*egyébiránt meggyőződésem, hogy úgy az Ó-, mint az Újszövetség is hasonló gyökerekkel rendelkezik
Mindez, Baráth Tibor: „ A magyar népek őstörténete ” című könyvében említett „hun főpapi jelvény” kapcsán jutott az eszembe.
A kb. 31x24 cm-es aranylemez közepén egy korong van, mely fölött két kidomborított „szemforma” található.
Baráth Tibor a következőket írja róla:
„Egy további egészen szabályos hun korabeli képírással írt szimbólum az a szemet és orrot, de semmi mást nem ábrázoló 31.1x24.1 cm nagyságú arany lemez, amit zsinórra fűzve és nyakba akasztva viselt tulajdonosa. A szimbólum a képírás szabályai szerint a szem és orr hangsúlyozásával ezt írja: „Szemúr”, ami a napisten főpapjának címe szokott lenni.”
Baráth Tibor véleményét tiszteletben tartván, talán érdemes más szempontból is megvizsgálni a lelet üzenetét.
Mindenekelőtt meg kell állapítanunk, hogy a körlap alakú „orr” gyakorlatilag ki lett vágva az anyagból, míg a fölötte lévő „szemek” domborításos technikával készültek.
Lehetnek-e fontosak ezek a körülmények?
Amennyiben valóban egy hun főpapi jelvényről beszélünk, természetesen, igen.
Ugyanis, az eltávolított lemez helyén keletkezett „lyuk” – amennyiben nincs funkcionális jelentősége -, túlvilági átjárót, (lélek)kaput szimbolizálhat…, vagy egy másmilyen anyagfölötti, isteni entitást.
Tulajdonképpen, ha egy a spirituális fejlődés kezdeteinél tartó, természetimádó népet vennénk alapul, lehetne akár napszimbólum is.
Csakhogy, akkor mit keresnek ott azok a szemek? Hiszen a napimádó népek Isten szemének tartották a Napot, és nem ritkán a Holdat is.
Ne kerülgessük tovább a „forrókását”, mondjuk ki, hogy a középen elhelyezkedő „lyuk” a Mindenség középpontja, Magja. A sugaraival újabb és újabb magokat ültető Forrás, a világ minden információjával bíró intelligenciaközpont…, Isten lelke. És az sem lehet a véletlen műve, hogy ez a bizonyos „lyuk” – a nyakba hordhatósága miatt - éppen a viselőjének szíve fölött helyezkedett el.
A lemezből kinövő, kidomborodó „szemek” pedig az ősanyagba ültetett isteni magok megtestesülései.*
Miáltal újfent érdekessé, iránymutatóvá válik, a szembab, szemmag (pupilla)helyzetéből adódó szem-mag megfeleltetésünk. Amit a szivárványhártya közepében ülő szembab, szemmag, avagy a pupilla is alátámasztani látszik. Nem kevésbé a „szem-ély magjába szállása”, azaz a „szállj magadba” mondásunk is.
*mára már kezd bizonyságot nyerni, hogy az „anyag” közel sem csupán az általunk elismert megfogható, „gyurmázható” matéria, hanem pl. a sötétanyagnak nevezett „valamicsuda” is. Magyarán, AN, az ősanyag, ANNA, az immár polarizálódott „köztes” anyag, míg az ANNA-ÁG, „agg ANNA, az „igazi” ANYAG.
De, hogy adjuk meg a szemnek is, ami a szemé, tekintsük meg a szóban forgó moigradi lelet fénytükröződéseit.
Talán így még szemléletesebb, miféle szemekről, szemmagokról, milyen sugárzó Isteni Magról beszélünk…
Hogy ez megint csak a véletlen csalfa játéka lenne?
Aligha hiszem.