Mégis a Marsról származunk…
Mármint, mi magyarok…, ugyanis, a Dr. Török Tibor, a Szegedi Tudományegyetem professzora által vezetett genetikai vizsgálatok eredményeként a honfoglalóknál található, nagyjából 40 százaléknyi ázsiai komponens a mai magyar lakosságnál már csak 4 százalékot tesz ki.
Mi következik ebből?
Csupáncsak annyi, hogy egy ilyen nagyságrendű változás, az eltelt bő ezer év viszontagságai (lélekszámcsökkenés, betelepítés, stb.), ellenére sem igazán magyarázható.
Azaz, a honfoglalás idejében léteznie kellett – méghozzá nem kevés létszámú – őslakosságnak a Kárpát-medencében.
Hát persze…, a legújabb genetikai kutatások, pontosabban a Semino féle vizsgálatok eredményeként kimutatható, az Eu19-es gén 60 %-os jelenléte a magyaroknál…, avagy több mint az európaiságot sajátjuknak tekintő szláv népeknél.Másképpen közelítvén meg a kérdést, a legközelebbi rokonaink a lengyelek, ukránok tulajdonképpen elszlávosodott szkíták.
Csakhogy, „pillanatokon” belül jött a cáfolat az MTA részéről, miszerint az olasz kutatónő igencsak reprezentatív, kisszámú, és főleg észak-magyarországi mintákat vett alapul…, azaz a korábbi 60%-os arány máris 30 %-ra változott.(Tudtommal Semino nem nyilatkozott az ügyben.)
Ennek okán a „szkíta génből” „szláv gén” lett, a lengyelek megszűntek elszlávosodott szkíták lenni, mi pedig elmagyarosodott szlávokká váltunk. (De nem csak mi jártunk így, hanem az osztrákok is hasonló sorsa jutottak!)
Mindenekelőtt megjegyzendő, hogy egy őskori gént meglehetősen nagy badarság a ma élő népcsoportokhoz kötni*, úgyhogy elegendő megállapítanunk a Közép- és Kelet-Európa népeknél kimutatható domináns szerepét, amit pedig – egyelőre, jobb híján – valamiféle meghatározatlan identitású, autochton (tősgyökeres) lakosságnak köszönhetünk.
*pláne igaz ez ebben az esetben, hiszen az Észak-Indiában történő előfordulását nehéz lenne a „szlávosítani”, ellenben a szkíták bizonyítottan jelen voltak a térségben
Igen ám, de legjobb tudomásunk szerint a honfoglalók idejében szkíták, szarmaták, hunok, avarok* maradékai lakhatták a Kárpát-medencét. Legalábbis, ezt támasztják alá a korabeli leletek, amelyek tanúságaként nincs nyoma alapjaiban eltérő kultúrával, antropológiai jellegzetességgel bíró népességeknek.
*érdekességként említeném meg a felsorolt népnevek játékos magya-rázatát, úgymint szító (élesztő!) szittyák, szárból eredő szarmaták, hunyor-gó (ázsiai szemű) hunok, illetve az avar avarok
(A jelenlegi antropológiai elemzések a honfoglalás kori típusok közel azonos százalékát állapítják meg a mai lakosságnál is. Amelyeknél a magyarságra jellemző embertani típusok (turáni, kaukázusi, pamíri, kelet-balti) hasonló arányt képviselnek. Ellenben az uráli, vagyis finnugor jelleg elenyészően kevés.)
Mivel, úgy a szkíták, mint a fehér bőrű, világos szemű szarmaták nem rendelkeztek ázsiai kötődéssel, talán feltételezhető az is, hogy ők hagyományozták Európára ezt a bizonyos Eu19-et.
Pláne hihetőnek tűnik ez az elképzelés, ha összevetjük a szkíta-birodalom kiterjedését az ősgén előfordulását reprezentáló térképpel.
(Megjegyezném; Európa későbbi népei – pl. a kelták, druidák – büszkén hirdették, valós, vagy vélt szkíta származásukat.)
De hagyjuk a szlávokat meg a maguk hitében, és foglalkozzunk a mai magyarok kialakulásával.
Tehát adott egy alapvetően európai őslakosság, kiket több hullámban ért, az egymáshoz hasonló kultúrájú, keleti, sztyeppei népek hatása. Ilyenek voltak a hun, avar, magyar, kun, besenyő betelepülések.
Amennyiben feltételezzük a honfoglalók 40 százalékos ázsiai típusú genetikai szintjét a többi keletről jött népnél is, valamint figyelembe vesszük a jelenlegi 4 százalékunkat, nem juthatunk más következtetésre, minthogy a betelepülők – köztük a honfoglaló magyarok – a helyben lévő populáció csekély részét adhatták.
Így a hun, avar, magyar réteg uralkodói elitté válása több tényező eredménye lehetett. Feltételezhetően, egyrészt a hasonló kultúrájú szkíta „hagyatéknak”, másrész az újonnan jöttek technológiai fölényének, általánosságban elfogadott előkelő származásának volt köszönhető.
Más kérdés, a határozott többséggel rendelkező őslakos réteg magyarrá válása.
Avagy, miként lehetséges az, hogy még a 21. században is őrizzük a lovas íjfeszítő népek kultúráját, nyelvét, népművészetét, mondáit, érzelemvilágát…, egy az elnyomásaink, és gyászaink közepette is megtartott, jellegzetesen magyar, sem keleti, sem nyugati „büszke különlegességünk” életérzését?
Ráadásul, egy szláv és „indoeurópai” tenger kellős közepén.
Igen, ez maga a csoda, vagy…(?)
Nagy valószínűséggel a honfoglaló őseinktől örököltünk egy nagy vitalitással bíró, a mennyiségi „elnyomatás” ellenére is időről időre dominánssá váló, elpusztíthatatlan gént.Nem szeretnék „tudományoskodni”, de, ha eddig még nem, akkor a jövőben be fog bizonyosodni ennek a komponensnek a létezése.
Ugyan, jó ideje kering az Interneten egy történet Wilder Penfield-ről, aki állítólag az 1960-as években megbízatást kapott a Rockefeller Alapítványtól, annak az alapvető génfajtának a felkutatására, amely akár évszázados elnyomatása ellenére is felbukkan, és uralkodóvá válik. Állítólag Pefield meg is találta, de nem a remélt „szemita” gént, hanem „magyart”. Nos, ehhez nem tudnék mit hozzátenni, hacsaknem annyit; sajnos nem tűnik teljességgel hitelesnek.
Viszont a korábbi kutakodásaimból arra a következtetésre jutottam, miszerint a vérszerződés szertartása egy igencsak ősi hitből, tudásból ered. Jelesül abból a tanításból, hogy a magarok, a magból eredők, áradók vérében rejtezik egy isteni mag. Amely mag elpusztíthatatlan, és ha másokkal megosztatik, azok is magosok, magvasokká lesznek.
Miáltal, a vérszerződés után joggal mondta a megyer, magyar törzs vezére, „mától kezdvén mind magarok vagytok”.
Vagy, Álmos után az álmodozás is nemzeti sajátosságunkká lett?
Segítségül hívhatnánk az ügyben a fentebb említett vizsgálatokból, a honfoglalók genetikai adatait, vagy akár Hideo Matsumoto oszakai orvosprofesszor egész világot lefedő gamma marker térképét, de mindez csupán a finnugor rokonság cáfolatául szolgálna.
(Persze, még a finnugor-elmélet tarthatatlanná válása után is jólesik megfricskázni a tudomány szentséges álarcában tetszelgő – egyébiránt óriási károkat okozó -, finnugristák orrát.)
Úgyhogy, várnunk kell ennek a titokzatos génnek a felfedezéséig.
Amennyiben pedig az bizonyosodna be, nem csak mi magyarok vagyunk a mag-gén hordozói…, hát akkor sem sértődnénk meg.
Elegendő nekünk az is, hogy mi vagyunk, akik emlékeznek az isteni magra, annak valamikori átadására.