Táltosokból pálosok? III.
Csak az a két oroszlán…
Miután sikerült tisztáznunk, hogy Pál miként osztotta meg a holló hozta cipót, azaz a testbe zárt magját, annak sugárzását Antallal, beszélnünk kell még a remete földi maradványait eltemető oroszlánok szerepéről is.
Az oroszlánok állatok, azaz teremtmények. Ugyanis, az állatok egyértelműen az anyagi világ kettősségének képviselői, míg az ember esetében ez csak részben mondható el. Mivel az ember kapott egy plusz ajándékot, egy isteni magot*, képessé vált az őt ért fizikális hatásoktól, ingerektől, ösztönöktől való elvonatkoztatásra, mondhatnánk egyfajta felülnézeti „szemléletmódra”.
*az isteni mag nem keverendő össze a magsugárzással, a lélekkel, a mag által lettünk, ill. lehetnénk Emberré, azaz teremtővé.
Mindennek okán a magot hordozó Pál két oldalán elhelyezkedő vadállat szimbolikájának megértéséhez célszerű egészen a kezdetekig merészkednünk.
Amennyiben pedig a „kezdetekről” vágyunk hiteles információkra, a későbbi korokat, vallásokat leginkább befolyásoló ősi egyiptomiaktól* várhatunk segítséget.
*pláne így van ez az egyiptomi illetőségű Pál esetében
(Az egyiptomi vallás, világnézet tanai máig őrzik titkaikat, miáltal sok-sok elmélet, netalán kitaláció látott napvilágot velük kapcsolatban. Sajnos ebben az esetben sem állíthatjuk, hogy megtaláltuk a bölcsek kövét, de meggyőződésem, nagyon közel jutottunk hozzá.)
Itt van például az úgynevezett Ahet*, vagy „Látóhatár Hegyei” hieroglifa, amellyel – jelentőségéhez képest – méltatlanul keveset foglalkoznak az egyiptológus szakemberek.
*az ábrát általában Ehnatonhoz, az „eretnek fáraóhoz” kötik, ám bőven voltak a „két hegy között felkelő napnak” jóval korábbi előzményei is.
Ahet az Ankh-al („Élet Kulcsával”):
Amely jelvény hűen közvetíti az eredetileg egységként létező ősanyag, az An* (sötét forma) szétválását, pontosabban valamilyen eltérő természetű entitás hatásának következtében történő „oldódását”, AnnA-vá válását.
* Az An a mindent kitöltő ősanyag, minek megosztásából, polarizációjából születik az immár kettős természetű, némi formával és tömeggel rendelkező AnnA (Anya), míg ennek sűrűbb fajsúlyú, határozott formákkal elkülönülő „AnnA-ága”,vagy „agg-AnnA-ja” az általunk ismert evilági Any-ag.
(Ezen archaikus tudás emléke a sumer „Magas Hegyek Országa”, de a magyar Hármas-halom időtlen szimbóluma is.)
Az Ahet „továbbfejlesztett” változatai az úgynevezett „Aker-es” ábrázolások.
Az első képen az ősanyag, az An* polarizációját, AnnA-vá válását az Ahet-tel szemléltetik, míg ennek „földi vetületét” az alatta helyet kapó oroszlánokkal. A második variációnál már csak az anyagi világ két oroszlánja jeleníti meg az „oldalakat”.
Ezt az elgondolást erősíti, hogy az egyiptomiak a két oroszlánt gyakorta azonosították a sűrűbb anyagi létsík születésénél szorgoskodó Su és Tefnut „istenségekkel”.
Ahol, Shu volt az aki „szétválasztotta” az egyként született gyermekeit, az eget és a földet. Tefnut-ot pedig Ré napisten lányaként is nyilvántartották, miáltal ő volt apja „Szeme (fénye)”.
Nos, ez a bizonyos „kapunyitás, vagy „kapufélfai”, kapuőri szerep az Aker oroszlánok lényege. Ezért vélik sokan a Gízai Szfinx-et is egy földalatti barlang kapuőrének.
A következő rajz egy keveset publikált, de annál több mondanivalóval bíró egyiptomi szimbólum.
Amellyel kapcsolatban most csak az „iker akerek”(!), - szfinx-ek, - oroszlánok, - hegyek világok közötti átjáró jellegére világítanánk rá.
Az alvilági Nehaher kígyó „bölcsőjében” ringatózó, „aranypéniszű”, „aranymagú” Ozirisz-al kapcsolatban elég legyen annyi, hogy szoros kapcsolatba van a szétválás, a „kapunyitás” valódi okozójával, a Maggal, a Szemmel, avagy az Aker, a Hármas-halom, a „Magas Hegyek Országának” középső szereplőjével.
Pontosabban Ozirisz magjának, ami a naturalisztikus ábrázolásnak köszönhetően aligha keverendő össze az este Duath-ba térő Nappal.
Tehát a Mag, a magunk az, ami akadálytalanul jut át a világok kapuin.
És ez a mondanivaló veleje.
Minek okán a továbbiakban nem is bíbelődnénk a körmönfont magyarázatokkal, csupáncsak gyermeki rácsodálkozással nézzünk meg egy-két képet a különböző korok, népek idevonatkozó emlékei közül.
Íme, egy a felirata szerint Ré napistent dicsőítő ábra.
A kép jobboldalán a páviánként megjelenített Thot isten látható egy papnő társaságában. A saját farkába harapó, gyűrűt formázó kígyó védőburkában foglal helyet az Égi Gyermek, akit az Ég Istennőjének óvó karjai ölelnek át. A burokba behatolni igyekvő szemforma (mag?), pedig nem más, mint a korábban említett Ozirisz gyermeke, az Isteni Sólyom jelképe a Hórusz Szem…
Mit gondoljunk erről? Most akkor magistenről, vagy napistenről beszélünk?
Mielőtt állást foglalnánk, lássunk néhány, úgynevezett „szárnyas napkorong” ábrázolást.
Bizonyára sok mindent bele lehet magyarázni a különféle rajzolatokba, formákba, ám mindenekelőtt azt kellene eldöntenünk, vajon mit visznek, vagy hoznak a karmaikban ezek a „Napot” megjelenítő madarak.
De akár kérdezhetnénk úgy is, mit hoznak ezek a maghozó madarak?
Egy szó, mint száz, történnie kellett valamiféle hanyatlásnak, vagy a „tudós” réteg hirtelen eltűnésének ahhoz, hogy a láthatatlan Magistent annak látható, mondhatnánk anyagi tükröződése a Napisten váltotta fel – legalábbis a köztudat tekintetében.
Mindemellett az egyiptomi beavatottak tudták, hogy a Nap egy gömb, mégis Napkorongról beszéltek, tudták, hogy a holtak lelkei az Anyagi Mag birodalmába, onnan a Világok Szívében (mások szerint a Tejút közepében) fészkelő Szentmaghoz kerülnek, mégiscsak Duath-ról beszéltek. Végezetül azt is tudták, hogy az Íz, a magsugárzás ülteti a magokat a létező formákba, mégis a napsugár ajándékaként ábrázolták az Ankh-ot, az Élet Kulcsát, az Élet Magját. (Persze bizonyos értelemben így is helyes.)
Hogy miért?
Erre a kérdésre az egyistenhitet bevezetni szándékozó Ekhnaton fáraó magasztos, de szomorú végkifejletű históriája adja meg válasz.
Eme kis kitérő után térjünk vissza Remete Szent Pálhoz.
Talán, most már érthető, miért éppen két oroszlán ásta meg az anyagi világot elhagyó, a birodalmak kapujában álló remeténk sírját, vagy miért fogják közre a Világfát, az Életfát, a különböző ókori istenségeket állatok.
Pár példa a magból nyíló Életfa ábrázolásokra:
És néhányan, akik már megjárták az Életfa birodalmait:
Végül pedig álljon itt egy etióp ikon a holló hozta szem/mag* Szentmagból való származásának bizonyságaként.
*tudniillik, nem a véletlen műve a magyar nyelvben megtalálható szem-mag megfeleltetés sem.
Miáltal nagyon úgy néz ki, hogy az etióp keresztényeknek elfelejtettek szólni a „pál-fordulás” megtörténtéről.
(vége, vége?)
2012.