Karácsonyi fohász
(egy népdal nyomán)

 

Felkelék én jó korán hajnalba,
Feltekinték az csillagos égboltra.
A sok égi vándor mind aludni tér,
Madársuhanásban kél útra a fény.

 

Tudom, bár gyarló, de jót is tesz az ember.
Vágyait takarván színt vallani nem mer.
Világnak virága, semmi bűnöm nincsen,
Tárd ki szent szívedet, had vessen az Isten.

 

Sírva béget, bődül az oktalan állat.
Tojásban kiscsibe vajon meddig várhat?
Mind eleven lények gyermekeid vagyunk.
Segítsd feltámadni a haldokló Napunk.

 

Éjnek függönyében hajnal pírja hasad,
Csonthéját megtörvén ébred, zsendül a Mag.
Réz harsonák zúgják; Jó reggelt emberek,
Égi bölcsőjében Kisjézus született.

 

Ne sírjál Mária, Jézusnak szent anyja,
Áldott gyermeked lesz az életnek magja.
Vizeknek íze, a világ sava-borsa,
Az ki a keresztfát miérettünk hordja.

 

Mert nem láttam én szebb gyümölcsfát,
Mint Jézusunknak keresztfáját.
Fehér fénnyel virágozik,
Piros vérrel gyümölcsözik.

 

Ámen….