Torkán: Áramlás

 

Csendpatak csordul az élet apró neszei között,

Untalan kerülgeti lármás köveit az útnak.

A puskacsövekbe angyalhad költözött,

Csak lebegj nyugodtan, béke van.

Halkan szólj, s emberül beszélj,

Csendülj, mint távoli harang.

Hisz a harsány szó nem sokat ér,

Vágyakat szolgál balgatag.

De hallgasd figyelmesen a sokaságot,

Sáranyag nyelveknek csacska énekét.

Mert a lelked már sok mindent látott,

Bátran kitárja két kezét.

Hát öleld kebledre a másvilágot,

Mintha ez volna dolgod, és semmi más.

Magodra venni a vérpalástot,

S agyagba zárni a ragyogást.

Szeress, dalolj, és bort igyál,

Gyújts tüzet, ha jő a tél.

Kicsiny országodban légy igaz király,

Kitől a nép megváltást remél.

És ha majd, ágyad körül állnak,

Keresnek, hová lett szegény?

Siratják levett ruhádat, s nem látnak,

Mert szemükből röppent ki egy fény.

Csendpatak csordul az élet apró neszei között,

Untalan kerülgeti lármás köveit az útnak.

A puskacsövekbe angyalhad költözött,

Csak lebegj nyugodtan, béke van.