A vén csaló

 

Torkán: A vén csaló

 

Csillagfürtös éjszaka volt,

Ezüstláncon csüngött a Hold.

Tükörfényű, sápadt arca

Megfürdött a poharamba.

 

Igyál vándor, nem sajnálom,

Tüzesbortól szép az álom.

Koccintsunk most búra, kedvre,

Legvégül a végtelenre.

 

Ízes kancsó, bőségkosár,

Vetett ágyban galambom vár.

Nézd a csárdás táncos lábom,

Járjuk együtt égi bálon.

 

Szégyellős lett az ebadta,

Pőreségét takargatta.

Béklyójában tartja a múlt,

Álomporos fátylába bújt.

 

Így, hát nekem mi maradt,

Ez nagy világsátor alatt?

Jó, hogy itt vagy hű pajtásom,

Fenségesem, magamságom.

 

Egy a Miben elbúsongunk,

Az idővel semmi dolgunk.

Megvárjuk, míg csókol a Nap,

Szép szavára hajnal hasad.

 

De mi az ott a garád alatt?

Nem más, csak egy árnyékalak.

Dülöngélő alvajáró.

Betyár lehet, avagy báró?

 

Dohog, mint a kalapáló,

Rozsdásodó vén daráló.

Illa berek, nádak erek,

Megjöttem, hogy elvigyelek.

 

Ahol vagyok, minden megáll,

Menekülj, mert itt a Halál.

Ne dacolj a jeges árral.

Fenyeget a csontújával.

 

Óh, te balga öregcsont,

Megismerlek vénbolond.

Hogy is haragudnék terád.

Hoztad-é a férges mannád?

 

Te cinkelt lapokkal játszó,

Avas állú, agg varázsló.

Úgy gondoltad, jöhet bárki,

Kaszával jössz tölgyet vágni?

 

Hát a gereblyéd hol maradt,

Tán az Isten kertje alatt?

Engem akarsz? Netán mégse?

Jámboroknak bősz kertésze.

 

Csonthéjamra kár lesz várni,

Nem tudod majd komposztálni.

A magom meg éget nagyon,

Fénnyé válik harmadnapon.

 

De morgolódhatsz bármikor,

Most ülj le szépen, ne bomolj.

Nézd, ahogy a fények gyúlnak,

Takarják a kihunyt múltat.

 

S a milliónyi héj alatt

Ott él az Egy, ragyog a Mag.

Ezért hamis minden végcél,

Nem igaz, hogy körbe értél.

 

A mocsárban dagonyázol,

Körbe-körbe karikázol.

Hajtást ápolsz, lombot aratsz,

Fizetséged lyukas garas.

 

Amihez nyúlsz, csak rád ragad,

Benne analizálhatod magad.

Résznek része, nincs benned mag,

Valójában te nem is vagy.

 

Amikor már megsajnáltam,

Fényrózsa nyílt a szobában.

S imígyen szólt, „Véreim!”

„Ébresztő teremtményeim!”